A saját Jézuskámtól minden évben több könyvet is kapok (jó fej az öreg, pontosan tudja, mire fáj a fogam évről évre). Idén többek között Kepes új könyve is ott díszelgett a fa alatt. (a „fa” egy kicsit nagyképű kifejezés a karanténban töltött karácsony közben 23-án beszerzett 1990 forintos Tesco gazdaságos műfenyőre). A karantén viszont kétségtelenül a legjobb körülményeket teremtette a hygge-nek való hódolásomnak és így az olvasásnak is.
Hogy jön össze a marketinggel Kepes „A boldog hülye és az okos depressziós” regénye, amely öniróniával teli kultúrtörténet és ismeretterjesztő mű is egyben? Mert Leonardo és Giotto példáját olvasva egyből a marketing ma oly aktuális témája ugrott be: a személyes márkaépítés és a pr.
Leonardo Mona Lisá-ja ugyanis „a többi, hasonlóan kiemelkedő kvalitású műalkotásnál nagyobb ismeretségét és árát egy véletlennek köszönheti. 1911-ben ellopták a Louvre-ból, csak két évvel később került elő Firenzében, és a történet bejárta a világsajtót”.
Ez a PR.
Gyárts hírt és gondoskodj, hogy minél szélesebb körben beszéljenek róla. De Da Vinci nem csak ennek köszönhette népszerűséget!
„mert bármilyen csodálatos festmény is a Mona Lisa, művészettörténeti jelentőségében meg sem közelíti például Giotto freskóit a padovai Scrovegni kápolnában……Giotto 38 képből álló műve nem vált bulvármítosszá, nincs nyoma a popkultúrában, mint a Mona Lisának, a festészet iránt kevésbé érdeklődő emberek talán nem is hallottak róla, miközben a művészettörténészek egybehangzó véleménye szerint a kora reneszánsz festészetének egyik talán legkiemelkedőbb emléke. A leghíresebb művészek és művek köré mindig legendák szövődnek.” (mint ahogy Da Vinci és a Mona Lisa köré is. Ráadásul Giotto szerencsétlenségére a falra festette műveit, amelyek így még szállíthatóak és mutogathatóak sem voltak…)
„Giotto művei köré nem fonódtak legendák, Leonardonak azonban minden adottsága megvolt ahhoz, hogy évszázadokkal később is tananyag legyen. A személyét és műveit övező pletykák még azok érdeklődését is felkeltették, akiket különösebben nem hoz lázba az itáliai reneszánsz. Dan Brown regénye, a Da Vinci-kód, illetve a bestseller alapján készült film aztán Az utolsó vacsorának is olyan reklámot csapott, hogy erősen korlátozni kellett a látogatók számát a Santa Maria delle Grazie kolostorban.”
Ez a SZEMÉLYES MÁRKA.
És bár Kepes a példával arra a bölcs következtetésre jut, hogy manapság az EMBEREK inkább a sikert hajszolják a boldogság helyett, ha az emberre, mint VÁLLALKOZÓra tekintünk, bizony szükség van a sikerre, az ismertségre és a márkára annak érdekében, hogy a versenytársaktól megkülönböztessék magukat.
Kérdés, hogy vállalkozóként Leonardo-hoz, vagy inkább Giotto-hoz szeretnél hasonlítani?
Ha az a célod, hogy a vevők szemében Te legyél a szakmád Da Vinci-je, csatlakozz egynapos személyes márka workshopunkhoz és fordítsd magadat a javadra!
(a részletek Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós című könyvéből származnak (2020. Libri)